Öröktől fogva

 Január harmadika estéjén Imolával sétáltam Nagydisznód főutcáján. A főtér felé tartottunk, s közben beszélgettünk, terveket szövögettünk.

Nagydisznód nemcsak szász lakosságáról híres, hanem olyan nevezetes személyiségek szülőhelye is, mint Heltai Gáspár bibliafordító, Johann Bergleiter püspök vagy J. Friedrich Binder gyógyszerész. A Szebentől mindössze nyolc-tíz kilométerre fekvő kisváros főterén áll az Evangélikus Vártemplom, amely, mint egy öreg csősz, emelkedik a város fölé. Nemrégiben a Németországból visszatérő szász közösség gondoskodott restaurálásáról. Régi épület, igazi monumentum.

Sétánk közben utunk e vártemplom felé vezetett. Az esti fényben most is délcegen magaslott a körülötte álló házak tetején fölül. A környéken csend honolt, s a látványa annyira ünnepélyes, magasztos volt, hogy meg kellett állnunk előtte. Nem mintha először láttuk volna életünkben, hisz a hetedik évünket töltjük Nagydisznódon, hanem ma valahogy mégis más volt. 

- Ezt le kell festenem... - jegyeztem meg néhány pillanatnyi szemlélődés után, majd a telefonommal két-három fotót készítettünk róla. 

(Itt látható a fotó:))

Két nap múlva munkához láttam: elkészítettem a vázlatot, a fotó színeinek s tónusainak tanulmányozása után pedig előkészítettem a terepet is: festőállványt, palettát, ecseteket és festékeket.

Hamarosan belemerültem a munkába. Általában ilyenkor számomra megszűnik az idő s a tér. Ellenben beszélni kezd a munkám. Most is így történt... 

7 évszázad... Ennyi ideje áll a torony és a hozzátartozó templom. 1300 - 2025. Nagyon sok év, nem igaz? Én valamivel több, mint négy évtizede láttam napvilágot, de születésem napján az a torony már ott volt. Az édesapám, sőt a nagyapám születésekor is. Látta a 89-es rendszerváltás nyomorúságos lezajlását... Sőt, mindkét világháború szemtanúja volt! Az 1490 beli török ostromok ideje alatt védelmet nyújtott az akkori lakosságnak. És még mindig ott áll, rendületlenül,  komoran.

(És a festmény:))

 700 év... És mégis mi az a 700 év, az örökkévalósághoz képest?! Mert van valami, ami messze meghaladja ennek a toronynak az életidejét: pl. az Univerzum. És hadd lépjek még egyel feljebb: van ami még azt is túlszárnyalja, ami (vagy inkább Aki) öröktől fogva van, Aki végtelen, örökkévaló, és halhatatlan: Ő ISTEN. Ő, Aki létrehozott minden látható és láthatatlan elemet. Aki lelket adott minden élőnek. Aki erőt adott azoknak is, akik e délceg tornyot téglánként felépítették. És Aki ott áll mindenek felett. Aki mindent látott, ami eddig is volt, s nemcsak itt, Kisdisznódon, hanem szerte a nagyvilágon is. És most is látja a jövőt, az életünket. A szükségeinket, a fájdalmainkat, a könnyeinket. De látja az örömeinket is, mert Ő igazságos és nem egyoldalú! Mindent lát, mindenütt jelen van. Neki nem okoz gondot a jövő, a jelen vagy a múlt kapuinak a zárja. Nála vannak a kulcsok!

Ez az evangélikus torony itt áll a 13. század elejétől, több, mint egy fél évezrede. 

Isten "itt áll" időtlen idők óta, öröktől fogva mindörökké! Nem tudom, érzed-e a különbséget?

Igen, ezek voltak a gondolatok, amelyek átjártak munka közben. A tíz órai festés alatt (amennyi ideig a festményem készült) többször is megpróbáltam elképzelni azt az Istent, Aki több mint az a torony, összeférhetetlenül több. Mégis, érdeklődik irántunk! Szeret minket... Gondunkat viseli...

Te hogy látod Istent? Bátran megírhatod itt a blogon, a Facebook oldalamon, vagy emailban.:)))