Nem ismerős számodra a gondolat? Te nem érezted soha, hogy van valami, amit szívesen végzel? Talán szeretsz valami olyasmit végezni, ami betölt, kiteljesít, s megelégít. Egy darab fa megmunkálása... egy csavar becsavarása... Talán dallamok születnek a gondolataidban, amiket le kell írnod s egész nap dúdolsz, fütyörészel. Vagy folyton arra érzel indíttatást, hogy emberekkel beszélgess vagy írj.
Én így voltam a rajzolással s a festéssel. Már írtam az "Ismerj meg" c. bejegyzésemben, hogy 2017-ben egyik napról a másikra kezdtem el rajzolni. Jól esett, s egyből éreztem: ezt "kell" csinálnom! Persze ez, nem jelenti azt, hogy már az elején tökéletes voltam benne, s most sem jelenti azt! Még mindig fejleszetenem kell magam, tanulnom kell mindig! De amikor a ceruzát rátettem a lapra, s húzni kezdtem az első vonalat, volt bennem egy olyan "WOW" érzés...
A vizuális művészet iránt mindig is bennem volt a hajlam, de valahol a lelkem mélyén szunnyadt. Azon a tavaszon hozta ki belőlem az a bizonyos ''véletlenszerű'' rajzolás, amiről a fennebb említett bejegyzésemben is jeleztem. Aztán fejleszteni kezdtem magam, s így ráéreztem az ecsetek kezelésére is.
Itt van például ez a néhány vonal. Nevezhetjük vonaltanulmánynak is. "B" puhaságú ceruzával huzogattam őket a lapra, s közben hallgattam, ahogy a papír "rágja" a grafithegyet. Ennek egy különleges hangja van, valahogy így: "hhhssssszz"!
Nos, ez a hang + a vonal megjelenése a ceruzahegy nyomán egy hatalmas löketet ad nekem arra, hogy folytassam... Nem tudom, ha érted, amit ki akarok fejezni:)
Minden egyes vonal mintha hívogatna, bátorítana arra, hogy folytassam a rajzot.
Ez a kreativitás utáni vágy.
Amikor festek, ugyanaz történik: egy erős ihlet születik meg bennem, amely tovább hajt a kiteljesedett mű felé. Ilyenkor számomra megszűnik a tér és az idő. Ellenben elkezd beszélni a művem. Sokszor annyira belemerülök az festésbe, hogy alig érek el a munkába is!
Honnan jönnek ezek az érzések?
Isten amikor megteremtette a világot, Ő tulajdonképpen "alkotott"! Ugyanúgy, mint egy művész, a semmiből... A bibliában az áll hogy az embert saját képmásásra teremtette, csak a bűn miatt az ember eltorzult. (De ez egy másik téma.) Ha pedig Isten alkotó-teremtő, akkor nem maradt bennünk is valami töredék abból, ami Őt jelképezi?
Arra a kérdésre, hogy "Miért festek-rajzolok", így tudnám megfogalmazni a választ: mert Isten képmása vagyok, és Isten művész. (Ha kételkedsz, figyelj meg egy naplementét, vagy egy őszi erdőt, mondjuk októberben. Ne beszéljek az állatvilágról!)
Ezek a gondolatok dolgoztak bennem az elmúlt napokban, s leírtam ide... Nem tudom, a te szemszögedből milyen ez? Elgondolkodtatóak-e számodra a fenti gondolatok?
Ha véleményed van, mondd el, akár emailben, vagy a facebook profilomon. Várom hozzászólásodat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése