A napokban azon gondolkodtam, hogy mennyit ér az, amit csinálok. És most nem csak a művészi munkáimra gondolok, hanem úgy általában is. Mennyit ér az időm, az energiám, a befektetett munkám?
Ha azt vesszük, hogy egy munkahelyen a munkánkat a haszon, és a bevétel szerint mérik le, és aszerint is fizetnek, akkor - azt hiszem - eléggé egyoldalúan ítélik meg azt a munkát, amelyet befektetünk. Miért? A válasz egyszerű: mert csak a cég javát veszik figyelembe!
Persze: figyelembe vehetjük azt is, hogy mit és milyen minőségben dolgozunk (takarító vs. menedzser). Ha beleadunk mindent, vagy csak tessék-lássék munkáról van szó.
Addig a kérdésig azonban, hogy mit ér a munkánk, fel kell tegyünk előbb egy másik kérdést, egy mélyebbet, egy fontosabbat: mennyit érünk mi, mint emberek? Mennyi a te és az én értékem? Van egy mérce, amivel lemérhetnénk az értékünket? Vagy hadd toljam ki az extrémig: akadna valaki, aki esetleg feláldozná magát értem, vagy érted?
Ha most az alkotásaimra nézek, bevallom, nem könnyű megbecsülni az értéküket. Néha órákat, napokat vagy akár heteket töltök egyetlen rajzon vagy festményen. Ott van benne minden: a tudásom, a tapasztalatom, a látásmódom, a lelkesedésem. Mégis, amikor valaki megkérdezi, „Mennyibe kerül ez a festmény?”, hirtelen elbizonytalanodom.
Mert van egy fontosabb kérdés: mennyit érek én?
Nos, mennyit? Mennyit érek én, mennyit érsz te, mennyit érünk mi mindnyájan, egyen-egyenként? A kérdést lehet ragozni a végtelenségig. Egyszer azt olvastam a Bibliában, h úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Hm... ha Istennek megérte, h Jézust odaadja a világért... akkor számára mekkora az értékünk? A világban benne vagyok én is, te is.
Ha Istennek értékes vagyok, akkor tényleg nagyon értékes vagyok! Sőt, ha Isten érted is odaadta a fiát, te is értékes vagy. És ez nem kamu! Ezért, ha valamit szívből csinálsz, az nagyon értékes lehet, bármi is legyen az. Mert Istennek értékes vagy te, és mindened, ami téged illet.
Érted?
Ez a tudat segít meghatározni valamelyest a saját értékemet, attól függetlenül, hogy másoknak mi a véleményük... rólam.
Te hogyan látod magad? Írd meg személyes véleményedet a bejegyzés végén, vagy emailben! :)
3 megjegyzés:
En ma arra gondoltam hogy annyit aggodunk, legyen ciponk, legyen befalonk, legyen ruhank es nap vegen kimerultek vagyunk, halatlanok mert a stressz irto nagy es kiszivja lenyunket es hazajovet ma. a foter rol egy stresszes nap utan lattam tobb embert setaltatni kutyajukat es eszre ettem mennyire boldogok azok az alatok.... Es talan halasok is. ISTEN vigyazz rajuk es gondoskodik is, akkor dank meg jobban!!! Miert vagyok kicsinhitu es nem hiszem ellege ezt? UDV :)
Varga Ottilia, bejegyzesem nem akarom nevtelen legyen :) mar asszem nem tudom szerkeszteni
Igen, teljesen egyetértek Veled! Én is stresszes, kimerült vagyok a nap végére. Mindennap. Pontosan ez vitt el engem a fenti gondolatokhoz. Nem számít, ha kimerült vagy. Az sem, ha stresszes vagy, s közben csúnyákat gondolsz. Isten előtt akkor is értékes vagy, és akkor is szeret. Köszönöm, a hozzászólásodat! :)))
Megjegyzés küldése