Biztos vagyok benne, hogy valamikor használtál ceruzát, s nemcsak az iskolában. Lehet, hogy nem rajzolsz minden nap, de ha épp gyors listát kell írj, mert ki kell lépned a boltba, talán nem a golyóstoll akad a kezedbe (s nem az okosmobil), hanem egy „ceruza”. Iskolás kisfiad, vagy kislányod megkér, segíts neki leírni ezt, vagy azt… vagy mutasd meg, hova húzza a következő vonalat a nagy gonddal készülőben levő rajzocskáján. Vagy lehet, hogy épp iskolás vagy… s akkor nincs mese, a tolltartóban ott kell lapulnia legalább egy „grafitceruzának”!
Igen, valahol mindnyájan találkoztunk ezzel a hasznos jószággal. Elgondolkodtál már azon, hogy mitől olyan, amilyen? Persze, ránézésre egyszerűnek tűnik. Festett faburkolat, benne a grafitbél. Kerek, sima, vagy szögletes. Piros, fehér, vagy sárga. Vagy zöld… Felirat van rajta… vagy nincs. Radírral van ellátva, vagy épp egy kis led világít a végén. Nem számít. A lényeg ez: ceruza!
Amikor kezünkbe fogunk egy ilyen jószágot, nem is gondolunk arra, milyen sok és bonyolult eljáráson ment végig, mennyi gép és ember munkája van benne, míg végül készen áll a használatra!
Először is a kibányászott grafitnak meg az agyagnak találkozniuk kell. Hogy mitől lesz egy ceruzabél puhább, vagy keményebb? Hát pontosan attól, hogy mennyi agyagot adagolnak a finomra aprított grafithoz! Ezt a porszerű keveréket szárazon homogénizálják, pontosan úgy, ahogy a cementet a homokkal, majd vizet adnak hozzá. Így egy antracit színű, selyemfényű masszát nyernek, amelyet da-
gasztógépbe tesznek. Igen, pontosan úgy dagasztják, mint a pékségben a kenyértésztát!
Ezután hengerszékeken és sajtolókon vezetik keresztül a megdagasztott anyagot, (ezek olyanok, mint a mi húsdarálóink) majd végül az előkészített, különböző vastagságú ceruzabeleket 1000-1200 fokon megszárítják speciális kemencékben.
A kiszárított ceruzabeleket ezután egy forró olajfürdőbe merítik, ahol a speciális olaj átitatja őket, így rugalmasabbakká válnak.
A hagyományos ceruza másik fontos alkotórésze, a faburkolat. Ezeket a fából készült tokokat kezdetben elromosodott házak fagerendái, vasúti talpfák és elöregedett hajók deszkáiból nyerték, ám mivel ezek száma véges volt, így új megoldásokhoz kellett folyamodniuk a ceruzagyártó mestereknek. Ma már kifejezetten erre a célra termesztenek fákat, többnyire hársfát, fenyőfát és égerfát használnak.
A gyártás folyamán fából készítenek téglaszerű fatömböket, amikből olyan vastagságú szeleteket vágnak, mint egy ceruza félbevágva. Ezután a külsejét viasszal kezelik, a belső részébe pedig olyan mélyedést maratnak, ami megegyezik a ceruzabél méretével. Belehelyezik a ceruzabelet, majd a másik oldalára is egy vájattal rendelkező fatokot tesznek, amit nagyon erős ragasztóval rögzítenek, és egy különleges szerkezetbe kerülnek, ahol addig préselik őket míg a ragasztó megköt. Ezt követően egy gépen mennek keresztül, amely ceruza méretűre és formájúra alakítja ezeket a lapokat. Ezután a ceruza fahá-zának festése történik egyedi kívánt színűre, többször mennek át futószalagon, így több réteget is kapnak.
A kész árút a csomagolóba juttatják ahol dobozokba, tasakokba helyezik őket, majd az üzletekbe szállítják.
Így kerül el a ceruza hozzád és hozzám.
Sok típusú van belőlük: keménybelű puhabelű, különböző vastagságú, sőt még olyanok is, amelyek nem kaptak falburkolatot! Ezek a grafitrudak, amelyeket a művészek szoktak használni. Nekem is van nehány darabom.
Szoktál rajzolni? Tudtad, hogy akár egyetlen ceruzával húzott vonallal kifejezheted magad? Az a vonal a TE kezed nyomán jött létre, így hozzád tartozik. Az én vonalam más lenne, mint a tiéd, mert a rajzolás szemelyreszabott.
Rajzolni annyimint alkotni. Ha tudsz írni, rajzolni is tudsz. Nem számít, ha butának tűnik a műved, a lényeg az, hogy amit a papírra vesz, az belőled származik... és ezt a készséget Istentől kaptad. Ő a Legnagyobb Alkotó.
Rajzolj gyakran! Nem kell remekmű legyen. Csak ülj le egy papírlap, egy grafitceruza, s egy radír társaságában, s rajzolj valamit. Bármit. Legyen az egy ház, egy virág, felhő, vagy szív. Vagy akármi más. Istent fogod vele dicsőíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése