Egy új projekten dolgozom. Egy festményen, amely Szeben egy részletét ábrázolja az Alsóvárosban, a középre helyezett evangélikus templommal, s oldalt a jellegzetes szebeni szász épületekkel.
Ahhoz, hogy egy jó festmény készüljön belőle, előbb egy jó vázlatot kellett készítenem ceruzával, vonalzóval. Minden festménynek, rajznak, de minden más dolognak is az alapja a jó tervezés, a jó vázlat. Teljesen érthető, hiszen erre épül fel a munka! Ha nincs jó vázlatom, festményem amatőr maszattá válik, zavaró ferdeségekkel tele, rossz arányokkal. Hogy ezt elkerüljem, megadtam a módját: a 41x33 cm-es vászonfelületen kilenc órát gürcöltem, míg kész lett a jól megtervezett vázlat. Na jó, épp nem gürcöltem, hisz élvezettel, s nagy szeretettel dolgoztam...😁
Munka közben sokszor elképzeltem: milyen csodálatos lesz ez a festmény, ha majd elkészül! Nem tudom mennyi idő kell még a részletek kidolgozásához, de valószínű összegyűlhet még vagy 10 óra!
(Közben az eget is kidolgoztam: 1 órát tartott!)
Ami még elgondolkodtatott a munkámmal kapcsolatosan, az az, hogy hasonlóságot véltem felfedezni a vázlat s az életem között. Ugyanis egy tartalmas, jó életet élni csak úgy lehet, ha azt jól megalapozzuk. Nos, nem anyagi alapokra gondolok, hanem lelki, erkölcsi alapokra, erényekre.
Volt egy időszak az életemben, amikor az "életem vázlata" igen elmaszatolt volt, s tele volt elferdült vonalakkal, hibákkal.
A fenti vázlatomon is rengeteg hibát követtem el, de ezeket csak én ismerem. Ám e képen a félresikerült vonalak most már nem látszanak, vagy csak nagyon jelentéktelenül, mert sikerült kijavítanom őket!
Hogyan? Egyszerűen kiradíroztam, átrajzoltam, vagy teljesen átszerkeszettem!
Amint már említettem, az életem sok területén voltak hibák, tökéletlenségek, egyenetlenségek, mint például cigi -és alkohol függőség, rasszizmus, pornógráfia... Voltak még ennél is súlyosabb hibák az életemben, amelyek itt-ott éktelenkedtek a mindennapjaimban. Ismét voltak olyan elrontott részletek, amelyeket mások rontottak el. Nem tudtam mit kezdeni ezekkel... Iszonyúan szenvedtem tőlük! Akkoriban még fogalmam sem volt, hogyan tudom majd kijavítani őket. Alig bírtam nézni az életem vázlatát.
Egy nap azonban megváltozott minden...
Attól a pillanattól, hogy Istennel találkoztam, az elrontott vonalak elkezdtek helyreállni. A ferdeség az életemben sokat javult, s ma is egyre csak javul. Rájöttem, hogy Isten az, aki kijavítja a hibáimat és kitöröli az elrontott vonalakat. Ő az, aki most az életemet felvázolja. Nemes, áldott munkát végez bennem, a lelkemben. Én pedig ezt szeretném továbbadni gyermekeimnek, s a körülöttem élőknek.
A Bibliából ismerek egy mondatot, amely nagy hatással van rám:
"Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre." (2Korinthus 5:17)
Ez úgy hangzik, mint amikor újrarajzolják az életed vázlatát, és a régit kiradírozzák, Mintha Isten arra bátorítana: Higgy bennem, s újat kezdhetsz!
Én nyitott voltam rá, s újat kezdhettem...
A te életeden ki dolgozik? Temagad, vagy valaki más? Talán az Alkotó, ugyanúgy, mint az enyémen is? Ha temagad "rajzolod" meg az életed vonalait, mit látsz? Hogy megy ez neked?
Gondolataidat akár meg is oszthatod, ha akarod, egy rövid hozzászólásban, vagy akár emailon is, névtelenül. Tudom, nehéz erről beszélni, de talán ezáltal alakulunk olyanná, amilyenné az Alkotó szeretne minket látni. Hadd, hogy Ő dolgozzon rajtad. Megéri!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése